Amikor Jézus

Mintha csak Ma reggel hullott virágszirmokat, vérszín kelyheket söpörtem az iszalag tövéhez, miközben zsongtak fölöttem a dongók, méhek a gránátalma viráglombja körül, csodálkozva, hogy lehet ilyen nyersen, keletkezőben, ahogy világra jön a gondolat, megragadni és egyszerűen csak kimondani, mintha Isten, mintha csak épp most születne, tárná ki kelyhét a világra. Dadog a nyelv, keletkezőben, nem tud mit kezdni az írott forma következetes jelrendszerével, hol a központozás hiánya, hol teljessége lüktet, hol a kettő közötti bolyongás, nézze hát el az Olvasó, hallja inkább a jelek közti és mögötti, a jelek helyén keletkező hangot, a keletkezés, a teremtődés lüktető jelenét, amiben fogan a kapcsolat, fogan a hang és társa, a csend. Mintha csak Jézus… Miklya Zsolt